New Yorker Árkád
Amikor a garázsban azt mondja az őt lelőni szándékozó Stevennek, hogy ezzel még semmi nem fog megváltozni, akkor lényegében emellett érvel; amellett, hogy az eseményeket nem ő irányítja. A film műfaji kérdését Martin figuráján kívül persze számos egyéb tényező befolyásolja. A film eszközkészletét tekintve kétségkívül számos olyan elem van (pl. a zenehasználat, a hanghatások), melyek a horror és a mystery műfajaira jellemzők. Az én figyelmemet ugyanakkor nem annyira ezek ragadták meg, mint inkább azok az elemek, melyek a realista, társadalmi vagy pszichológiai drámára jellemzőek. Szerintem a film kivételes érzékenységgel és aprólékossággal ábrázolja, hogyan szembesül Steven egy múltban elkövetett bűnével, hogyan nem akar kezdetben tudomást venni róla, hogyan menekül előle, hogyan szembesül vele a környezete is (elsősorban Anna), s hogyan igyekszik vele Stevent is szembesíteni. Eszter: Igen, társadalmi drámaként is nézhető a film, hiszen társadalomkritika is van benne bőven. Gondoljunk csak arra a jelenetre, amikor Steven aneszteziológusa szexuális ellenszolgáltatást kér Annától azért, hogy elmondja, a férje hibázott-e a műtétnél.
↑ The Killing of a Sacred Deer (angol nyelven). Box Office Mojo. (Hozzáférés: 2021. november 19. ) ↑ Egy szent szarvas meggyilkolása - ISzDb (magyar nyelven). Internetes Szinkron Adatbázis. ) További információkSzerkesztés Egy szent szarvas meggyilkolása a Facebookon Egy szent szarvas meggyilkolása az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul) Egy szent szarvas meggyilkolása az Internet Movie Database-ben (angolul) Egy szent szarvas meggyilkolása a Rotten Tomatoeson (angolul) Egy szent szarvas meggyilkolása a Box Office Mojón (angolul) Filmművészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A Ciambra Nehéz megfogalmazni, mi fűthette Jonas Carpignano rendezőt (a tavalyi fesztiválon bemutatott Mediterranea című menekültdráma alkotóját), mert a bátorság vagy a merészség nem fejezi ki eléggé azt, ami ezt az iszonyú hatásos filmet kiemeli a hiperrealista mezőnyből. Az A Ciambra egy pár lepukkant házból álló romatelep Calabriában, ahol népes családok élnek a társadalom peremére szorulva, sőt, inkább azon teljesen kívül. Carpignano a dokumentarista filmkészítést tökéletesre fejlesztve éveken át élt együtt az egyik családdal, a kész film pedig a valóság pontos mása. Egy olyan valóságé, amelyet ilyen őszintén és kendőzetlenül nemigen mutattak még be. A film azért megrázó, mert semmit nem szépít meg és semmit nem titkol el, senkit nem vádol és nem is ment fel. A minden értelemben a senki földjén létező családok vállalják, miből élnek (bűnözésből), hogyan tengetik napjaikat (tragikus érzelmi sivárságban), mi az életük egyetlen irányítója (a sehova nem vezető szolidaritás a klánnal).
Steven – érthető módon – először nem akarja elfogadni a sorsát, ám amikor a gyermekei lebénulnak és az egészségük hanyatlani kezd, belátja: tényleg csak úgy mentheti meg a családját, ha feláldozza az egyik gyermekét. Krisztián: Az egyik legfőbb kérdés a filmmel kapcsolatban kétségkívül az, hogy hogyan sikerült aktualizálni Iphigeneia történetét. Én a szereplők egymásnak való megfeleltetését nem tartom olyan fontosnak, illetve nem ezt tartom a legfontosabbnak. Egy mítosz akkor is megelevenedhet újra, ha az aktualizált történetből hiányzik egy-egy szereplő, vagy újabbak jelennek meg benne. Jancsó Szerelmem, Elektrájából pl. az egyik kulcsfigura, Klütaimnésztra hiányzik, a filmnek mégis tökéletesen és döbbenetes módon sikerül adaptálnia az Elektra-mítoszt a 70-es évek Magyarországára. A szereplők maradéktalan azonosítása egyébként Lantimosz filmjében sem lehetséges: bár Steven, Anna, Kim és Bob könnyen azonosítható (Agamemnón, Klütaimnészta, Iphigeneia, Oresztész), Martin figurája – ahogy te is említetted – már kevésbé, de ez valójában nem is jelent problémát.
New Yorker Árkád, 2024